Nagyon lényeges: a köztájékoztatási szakma nagyon szereti összemosni a zöld energiát az energia hatékonysággal. Létezésük nincs kötve egymáshoz, de jó, ha kéz a kézben jár e két fogalom. Egy másik példán megértik, hogy mi az energiahatékonyság.

Forrás: Berghoff edények

A fenti ábra azt szemlélteti, hogy ugyanazt az edényt, mondjuk vízzel töltve, különböző módon felforralva, milyen hatékonyak vagyunk. Földgázégővel melegítve a bevitt energiának közel a fele veszteség, az izzószálas elektromos hevítés már jóval hatékonyabb, a veszteség csak a bevitt energia egynegyede, míg a legjobb megoldás az indukciós tűzhely, ahol a veszteség csak 10%. Ennek a megállapításnak kapcsán, be-vezethetünk egy másik fogalmat, a hatásfokot, mint mérőszám fogalmát. Ez egy viszonyszám a feladat elvégzéséhez szükséges, hasznos, energiamennyiség, és a ténylegesen felhasznált energiamennyiség között. Esetünkben a 100 egységből hasznosítható energiamennyiség, százalékosan a zöld mezőben van beírva. A hatásfok összefüggése, például a halogén hőforrás esetében, energia pl. [Wh]-ban:

η = (16/20) x 100 [%] = 80%

Ez utóbbi összefüggéssel el is jutottunk az energiagazdálkodás fogalmához, amit az előzőekben tárgyalt energiahatékonyság és a felhasználás hatásfoka határoz meg. Két, ellentétes irányba mozgó értékek, mivel a hatékonyságnál a lehető legkisebb, míg a hatásfoknál a lehető legnagyobb értékre törekszünk, megjegyezve halkan, hogy tökéletesség nincs. Egy sommás megjegyzés a problémára ráfordulva, rossz gazdálkodásnál, egyre közelebbről szemlélhetjük a hajszárítót. Hogy ez mennyire igaz, azt példázza a gepárd élete. Földünk leggyorsabb nagymacskája, ha több energiát használ el futás közben, mint amennyit az elejtett áldozat elfogyasztásával visszatáplál izomzatába, előbb utóbb elpusztul. Vajon ennyi elég-e neki?

Ha pedig jól gazdálkodik az energiáival, alighanem a polgári kényelem az osztályrésze.

Több kutatás is bizonyítja, hogy a megfelelő energiagazdálkodás a jólét alapköve. Igaz, hogy ez nem olcsó mulatság, ezért az alábbi diagram szolgáljon bizonyságul arra, hogy a jóléti régiók energiafogyasztása csökkenő trendet mutat, azonos, vagy növekvő életszínvonal mellett, míg a fejlődő régiók csak úgy „zabálják” az energiát. Valamikor, régen, a szocializmus is hasonló energiafogyasztási pályán mozgott, mint Ázsia napjainkban. Ez azt mutatja, mennyire bonyolult ez a feladat, nemegyszer a versenyszellemet nélkülöző, ideológiai alapon történő társadalmi berendezkedés is oka lehet.

Be kell vezetni egy új fogalmat, az energiatudatosságot. Aki e szerint él, az a gondolkodásában már elutasítja pl. a fölös energia bevitelt, és sokat mozog, saját lábon. Energikus! Gondoljanak csak bele, egy 2500kg tömegű terepjárót kell mozgatni 60-100kg hasznos teher A-ból B-be való eljuttatására, vagy télen ingujjban járni-kelni otthon, és felfűteni a lakást 24-26°C-ra, esetleg megvásárolni ételt, és azt részben vagy egészben nem elfogyasztani.

A könnyen kitermelhető kőolaj és gáztartalékok kitermelése leszálló pályára került, lásd az USA XX. századi termelésének dinamikáját:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Olajhozamcs%C3%BAcs

Az olajmezők már csak rendhagyó és költséges módon nyithatók meg, - folyadékos re-pesztés, ezért rendkívül fontos az energiahatékonyság, mert ez a kitermelési mód jóval költségesebb, mint az eddigiek. Az is könnyen előfordulhat, hogy ugyanazt az energia bevitelt más-más formában valósítjuk meg, de nem ugyanazzal a költséggel. Ez a költséghatékonyság. A hatékony energiagazdálkodás mindkét elemet figyelembe veszi, és próbálja megkeresni az optimális megoldást. Ez egy folyamatos szellemi tevékenység, munka, aminek a haszna azonnal jelentkezik. A fejlődő régiókban a hatékony energiagazdálkodást a korlátozottan rendelkezésre álló, vagy újratermelődő energiahordozók kényszerítik ki, a fejlett régiók számára:

A jövő záloga a kényszerektől mentes, energiatudatos gondolkodás.