Riporter: Annak kapcsán kértünk egy beszélgetést öntől, hogy mostanság megsokszorozódtak az elégedetlen hangok az energiafelhasználást növelő beruházások eredményeit illetően. De ne menjünk ennyire előre, úgy általában, ön hogy látja, ez a rengeteg EU-s és hazai forrás, amit beleölünk az energiafelhasználásunk mikéntjébe, megfelelően hasznosul?
Váradi Szabolcs: Nos, kezdjük a jó dolgokkal! A rezidenciális épületek, - lakás célú ingatlanok, energiafelhasználása már jó egy évtizede csökken, és ez egy nagyon jó trend, azt jelenti, hogy a házak egyre nagyobb tömege kap korszerű utólagos hőszigetelést, illetve az új épületek eleve energia hatékonyabbak, az egyre szigorodó törvényi és rendeleti szabályozásnak megfelelően. Az intézményi és ipari létesítmények épületenergetikája teljesen más alapokon fekszik, mint az 1990. előtti ipari kultúránktól azt megszoktuk, látványban és gazdasági teljesítményben egyaránt. Az ország termékszerkezete is átalakult, értem ez alatt az energointenzív ipar, pl. a kohászat leépülését, illetve átalakulását. Az energiahordozók felhasználásában is hatalmas változás van, az ország áttért a földgázfelhasználásra, ami a hőenergiát illeti, visszaszorítva jelentősen a szén és olajfelhasználást.
R.I: - na és mi a rossz?
V. Sz: Bizony a fenti folyamatokkal párhuzamosan egyre szélesebb, társadalmilag lecsúszó rétegek energiafelhasználásának módja már-már a riasztási szintet is megüti. A rossz minőségű házakban, még rosszabb körülmények között, alacsony, szinte szabadtűzi hatékonysággal égetnek el minden fellelhető hulladékot, szennyezve mindannyiunk közvetlen környezetét és főleg a saját egészségüket. Az sem szívderítőbb, ha hasábfát égetnek, mert az épület hővesztesége és a tüzelési technológia egy drágább, tisztább energiahordozónál is ugyanaz, de ebben az esetben már számolni kell a gazdasági szereplők közti konfliktusokkal is, ami a hasábfa nemegyszer jogtalan eltulajdonítását illeti. Intézményi szinten épületek újulnak meg, hatalmas pénzeket költenek el, de az ütem így sem az, ami szükséges lenne. Ezért fordul elő az, hogy Magyarország fajlagos energiafelhasználása a lakóingatlanokat tekintve a nyugat-európai átlag háromszorosa. Az ipar már nem játszik jelentős szerepet a pazarlásban, azt felszámolta a nyitott gazdaságunk versenykitettsége. Az igazán lényeges elem az energiafelhasználásban a hőveszteség mértéke és nem annyira a fűtéstechnológia.
R. I: - gondolom lát valami kiutat, nem?
V. Sz: A hőenergia ellátásban még hosszú évtizedekig a földgázé lesz a főszerep. Véleményem szerint a fából csak a hulladékot szabadna elégetni, és a többit beépíteni az épületekbe, műtárgyakba, mert rengeteg szenet lehet a légkörből megkötni és hosszú időre tárolni általa. A szociálisan rászorulóknak olyan égetéstechnológia, - például faelgázosítással működő főzőtűzhely, és államilag támogatott terjesztése lenne a cél, ami hatékonyan égetné el a helyben keletkező, fás szárú hulladékot, - gondolok itt a gyümölcsösök nyesedékére, az utak mentén a bokorirtásból keletkezett, 2cm kisebb átmérőjű fás szárú növekményre, erdők sarjazásából keletkező hulladékra, illetve energianövényekből megtermelni a tüzelőanyagot, ott ahol erre van lehetőség. Mindezen intézkedések hozadékát csak abban az esetben tudnánk kihasználni, ha javítanánk a lakóépületek minőségén, a falazatokon és a nyílászárókon egyaránt. Javulnának a vegyi légszennyezettségi értékek, és a szálló por a PM10 és PM 2,5 szemcseméretben.
R. I: - akkor térjünk rá a lényegre, miért is jelentek meg az elégedetlenkedők?
V. Sz: Látható, hogy bőven van hely, új és újnak bemutatott technológiák integrálására a honi energetikában. És jelentkezők, illetve magukat Megváltóként is aposztrofált üzleti szereplők akadnak bőven. A spektrum rendkívül széles, a néhány tizedmilliméteres hőszigetelő festéktől az ionkazánig, csak úgy kapásból húztam meg egy lehetséges tengelyt. Az sem igaz, hogy a nagy többségük rosszhiszemű, - sőt, de a gazdaságunk/piacunk egyszerre kicsi és teljesen nyitott, eszkimó pedig számolatlanul. A kereskedelmi értékesítés kényszere hihetetlenül erős, és az még csak hagyján, ha emiatt a túlméretezés a kompromisszum, ami gondot okoz. Ha a beígért megtakarítás nem jelentkezik részben vagy egészben, akkor az építtetők első lépésben a szerződés garanciára és jótállásra vonatkozó kitételei keretében keresnek jogorvoslatot a kivitelezőnél. Sikerrel is, meg nem is, és ez utóbbi helyzet teremti meg nekünk a piacot és a munkát.
R. I: Kijavítják a hibákat?!?
V. Sz: Nem, mi felmérjük a kialakult helyzetet és megoldásokat keresünk a megbízónk részére, hogy a kivitelezővel szemben olyan mérési jegyzőkönyvek, analízisek álljanak rendelkezésre, amelyek kellőképpen alátámasztják az elmaradt megtakarítást, vagy éppenséggel cáfolják annak hiányát. Minden helyzet előállhat! Tudatosan készültünk erre a szerepre. Mobil mérőállomást és adatgyűjtőt telepítünk testre szabottan. Saját fejlesztésű adatfeldolgozó szoftverrel rendelkezünk és elemző/összegző algoritmusokkal, ami a tények minél nagyobb felbontásban történő feltárásához elengedhetetlen. Viccesebben, mi „gondolkozunk és szolgáltatunk”. Nagy terveink vannak, merünk mi is nagyot álmodni.
R. I: Ha már itt tartunk, mi van, ha azt kérik, hogy tompítsa a hiányosságok élét, valamilyen felsőbb szinten egy szirén hangja búgja a fülébe, hogy minden rendben van?
V. Sz: Van egy csapatunk: különböző korúak, politikai, vallási meggyőződéssel. Nincs két egyforma közülünk. Viszont van egy közös hitünk: a lehető legjobbat, minőséget kell adnunk magunkból, teljesen függetlenül attól, hogy ki a megbízónk, nő vagy férfi, keresztény vagy muszlim, olyan, vagy éppenséggel másképp gondolkodó mint mi. Mi mérnökök vagyunk! Igyekszünk a műszaki tudományok iránytűjének mentén, és csak ennek mentén dolgozni. A projektjeinket akkor tarjuk jónak ha értéket teremtenek, ez a célunk!
R. I: Apropó iránytű, minek felmenni egy hegyre, ha úgyis vissza kell jönni?
V. Sz: A hegymászás a hobbim. Én ezt szellemi befektetésnek és kihívásnak élem meg. Mikor lejövök a hegyekből, egy egész más ember vagyok, mindig más és mindig több. A tudásért is fel kell menni egy magaslatra, ha az ember megszerezte akkor azt már nem vehetik e tőle.
R. I: Legyen ez a végszó, köszönöm, hogy időt szakított ránk.
